Johannes Brahms 180 éve született
Száznyolcvan éve, 1833. május 7-én született Hamburgban Johannes Brahms, a 19. század egyik legnagyobb hatású, "utolsó klasszikusnak" is nevezett német zeneszerzője, aki az opera kivételével minden zenei műfajban jelentőset alkotott. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:
Parasztból lett zenész apja galambtenyésztéssel is foglalkozott, de ez a tevékenysége nem hozta, hanem vitte a pénzt. Johannes tőle tanult hegedülni és zongorázni, a zene mellett másik szenvedélye a játékkatonák gyűjtése volt. Brahms sanyarú anyagi helyzetük miatt tizenéves korától játszott színházakban, sőt olykor bordélyokban is (a legenda szerint a közönséges környezetben zenélés közben a kottatartóra helyezett könyveket olvasta), s némi pénzhez jutott táncdarabok átirataival is. Tizenhét évesen a magyar szabadságharc után emigrációba kényszerült hegedűvirtuóz Reményi Ede zongorakísérője lett, általa került közel a magyar és a cigány zenéhez, s születtek Magyar táncai. A 21 zongorára írt darabból nyolcat hangszereltek is és ma is népszerűek. Egy másik magyar hegedűművész, Joachim József ajánlotta be Liszt Ferenchez, de a találkozó sajnálatos módon kudarcba fulladt, mert a turnéktól holtfáradt Brahms elaludt, amikor Liszt egy új művét játszotta el neki.
Joachim révén ismerkedett meg a Schumann-házaspárral, akiket lenyűgözött Brahms zongorajátéka és minden eszközzel támogatták a fiatal, alig 22 éves Brahmsot. A mély depresszióban szenvedő zeneszerző, Robert Schumann hamarosan elmegyógyintézetbe került, Brahms pedig lángra gyulladt felesége, a nála 14 évvel idősebb zongoraművész Clara iránt. A reménytelen fiatalkori szenvedély később barátsággá szelídült, de Brahms sosem nősült meg. Zeneszerzői munkásságára jelentős hatást gyakorolt a kor híres karmesterével, Hans von Bülow-val való találkozása is, aki magát Brahms "leghűségesebb karmesteri pálcájának" nevezte.
Brahms egy ideig Hamburgban élt, női kórust szervezett és vezetett, de hiába pályázott a helyi filharmonikusok karmesteri posztjára. A kudarctól elkeseredve 1862-ben Bécsbe költözött, ahol megkísértette Beethoven és Schubert szelleme, és megismerkedett Wagnerrel is, ő segített neki lemásolni a Nürnbergi mesterdalnokok zenekari részleteit az opera bécsi előadásához. Tette ezt annak ellenére, hogy 1860-ban aláírt egy manifesztumot Liszt és követői "új zenei módszerei" ellen, ennek nyomán később ádáz vita, sőt harc robbant ki közte és Wagner között, a "romantikusok háborúja aztán sportnyelven szólva döntetlenül végződött. Brahms szerette a keringőkirály Johann Strauss zenéjét is, egyszer azt mondta: mindent odaadott volna, ha ő írhatja meg a Kék Duna keringőt.
Brahms, aki két ládányi fiatalkori művét égette el, maga 121 alkotását látta el opus-számokkal, a 122-iket halála után sorolták be az életműbe, s tavaly egy kétperces, eddig ismeretlen zongoradarabja is előkerült. Írt kamarazenét, szonátát, dalokat, orgonaműveket, zongoraversenyeket és egyházi kórusokat, dalköltészete is jelentős. Legismertebb alkotása a Német rekviem, amelyet édesanyja (más források szerint Robert Schumann) halála ihletett, a Wiegenlied (Bölcsődal) és Magyar táncai, dallamai zenélő gyermekjátékokból is visszaköszönnek. Négy szimfóniája közül az első, c-mollt "Beethoven X. szimfóniájának" is nevezik, mivel a finálé főtémája feltűnően hasonlít a IX. szimfóniára. Egyetlen Hegedűversenyének fináléja magyaros hangvételű, s utolsó zenekari műve, a hegedűre és csellóra írott a-moll kettősverseny zárótételében is felfedezhetők a cigányzene motívumai. Érdekesség, hogy nagy művei szinte kivétel nélkül nyáron születettek, mert Brahms télen inkább karmesterként és zongoraművészként lépett fel.
Brahms szemben állt az újromantikus iskolával és a programzenével, tisztelte Beethovent, zenei felfogása Liszttel és Wagnerrel ellentétben konzervatív volt. Zenéjének alapja a melódia és a gazdag harmóniavilág volt, tökéletesen ötvözte a romantikus kifejezést a klasszikus szerkezettel. Előadóként kitűnő technikájú zongorista volt, aki Budapesten is többször fellépett.
Brahms sok más zeneszerzőtől eltérően meg tudott élni a muzsikából, bár nem fényűző módon. Szeretett jókat enni és inni, szerény ruházatára nem fordított különösebb gondot. Kora előrehaladtával modora nyers és tüskés lett, még régi barátaival is összeveszett. Fiatalon rendkívül jóképű volt, nőies arcát idővel szakállal takarta, ötvenéves kora után megőszült és meghízott. Napjai nagy részét visszavonultan töltötte, érzelmeit a szavak helyett zenével fejezte ki.
Brahms 1897. április 3-án halt meg Bécsben, hamvai Beethoven és Schubert sírja mellett nyugszanak. Neve az irodalomba is bekerült, a francia Francoise Sagan nagysikerű - később megfilmesített - regényt írt Szereti Ön Brahmsot? címmel. A Merkúron krátert neveztek el róla, a stájerországi Mürzzuschlagban, ahol negyedik szimfóniáját befejezte, múzeuma van, s tiszteletére évente nemzetközi Brahms-ünnepet tartanak.
